Új kedvenc étteremre bukkantunk, vagyishát annyira nem új, meg még nem is teljesen kedvenc, de harmadszor fordulok meg a Pastramiban, és egyre jobban érzem ott magam.
Bejönnek a fém asztalok, meg az egész retró-industrial hangulat (ilyen szó mostantól van), és a világ legfinomabb gyömbéres sütőtöklevesét ettük, meg Dúzsi-féle rosét ittunk, és a végére hagytam a legjobbat: ott volt a szűcsjudit is, meg a lánya.
És erről eszembe jutottak ált.iskből a matematikai sorozatok, amikor 2, 4, 6, 8, na vajon mi jön; mert volt ott egy idősebb nő, aki pont annyira különbözött szűcsjudittól, mint szűcsjudit a lányától, és akkor kikövetkeztettem, hogy biztosan az anyja.
(Jól néztek ki amúgy.)
A Pastramiba meg máskor is megyünk, ráadásul nem annyira drága, mint amennyire sznob kellemes. (Kellemes étteremről írok bazdmeg. Öregszem.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.