Igazán érdekes: ma két volt kollégám is hívott állásügyben. Hogy lenne-e kedvem a cégüknél dolgozni. Ez egyrészt jól esik, másrészt sajnos elgondolkodtat.

Itt van ugye az ígéretes pozícióm a jónevű multinál, kellemes (ám bőven fejleszthető) juttatási csomaggal, rengeteg tanulási lehetőséggel, kihívással, próbatételekkel.

Emellett egy kicsi, új, bizonytalan magyar cég, félig feketén, kitaposatlan ösvényekkel, káosszal...

Mi a kérdés?

Megfogalmazom másképp:

Napi 10+ óra munka, folyamatos gyomorgörcs, reggeli rosszullétek, fokozódó evészavarok, csökkenő önbecsülés, kiszámíthatatlan elvárások, ésszel beláthatóan értelmetlen stressz.

Emellett normális, már bevált főnök, megbecsülés, új terület megismerése (kevésbé professzionális körülmények), emberi bánásmód, esetleg néha jókedv, visszatérő önbizalom.

A józan ész egyértelműen azt sugallja, hogy kussoljak és tűrjek.

Gondolom, a józan eszemre fogok hallgatni. (aztán jól megbánom, mikor gyomorfekéllyel műtenek, he-he.)