Úgy érzem, illik némi magyarázattal szolgálnom az Endre-ügyet illetően.

Endre tengerimalac. Barátnőm régóta szeretett volna egyet, már egy ideje gondolkodtunk rajta, és ma megláttuk Őt. Hazahoztuk, berendeztük a kéglijét, és most lessük.

Egyelőre elég bamba, leginkább mozdulatlanul ül (áll? fekszik?), annyit tudunk, hogy hall, mert a zajokra felkapja a fejét. Pislogni se láttam még. (Lehet, hogy vak?)

Illetve az emésztése is rendben. Elvoltunk pár órát az este, és azalatt fekete bogyókkal mintázta a forgácsot.

Tilláékkal nem lesz túl a barátságon, mivel a szakkönyv szerint a többi tengerimalacon kívül a nyúl az egyetlen faj, amiről tudomást vesz.

Úgyhogy ezentúl öten éldegélünk egy fedél alatt (lassan behozzuk a szomszéd cigány családot, ők nyolcan vannak)

És fogjuk Endrét sétáltatni a kertben, pórázon! (Illetve hám a szakszerű neve.)