Elvesztettem az üdülési csekket, de aztán megtaláltuk a fotelben, így úgy volt, hogy nem megyünk wellnesselni, de aztán mégis. Ez így leírva rövid, de valójában igen drámai volt.
Ahogy az is drámai volt, hogy a minap 1 órára elvesztettük Tódort (a fiatalabb papagájt) a 16 négyzetméteres szobában. A hisztéria szélén álltam, mikor rájöttünk, hogy a szekrény hátlapja alján mégis van egy rés, és kizárásos alapon csak ott lehet, mivel utoljára a szekrény felé láttam repülni, és sehol sem találjuk. A kis rohadék néma csendben röhöghetett rajtunk, ahogy felforgatjuk a szobát (már megnéztük a könyvek között, a virágcserépben és a fotel alatt is), aztán mikor megleltük, csipogni kezdett. Kishíján kitekertem a nyakát örömömben, hogy életben van, de időben rájöttem, hogy ez képzavar lett volna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.