Tegnap az egymillió rész L word-öt megbolondítottuk a Brian élete című zseniális filmmel, aztán minden mindegy alapon hozzácsaptuk az új Grace klinika évad első részét, majd, hogy teljes legyen az agyhalál, befejeztem a Martina Cole-krimit, amit olyan bűnrosszul fordítottak, amilyet még sosem láttam (pl az egyik főszereplőt a könyv első 200 oldalán Vic-nek, a második 200 oldalán pedig Wic-nek hívják, rendszeresen "bacardy-colát" isznak benne, és "barby" babával játszanak, és akkor a mondatok értelmezhetetlenségéről még nem beszéltem), viszont így már értem, hogy mért adták leárazva, ezerér.

Persze megasztá-nézés is volt, ami rendkívül borzolta túlpihent kedélyeinket, amiket vasárnapra még tovább pihentünk, és az imént ujjongtam, mikor kiderült, hogy elfogyott a sajt, és el kell menni érte a spárba.

Ami viszont MINDENNÉL DURVÁBB: megjelent az új Ace of Base album. És ez most nem vicc.