Nem értem. Nem értem bazmeg. 29 éves vagyok, közepes, nagyjából magam teremtette egzisztenciával. Szeretnék néha zenés, táncos szórakozóhelyre menni, ahol nem kell titkolnom leszbikus identitásomat. Látszólag ez nem gond itten a fővárosban, de nézzük a tényeket.

Ma nekiindltunk nagy bátran. Megnéztük az Alterego cafét, fél 1-kor mindössze 4-en üldögéltek egy asztalnál, amúgy tök üres volt a hely.

Átmentünk a Chicken Exitre a Tűzraktérbe, ahol a többség bizonyára kiskorú volt, és Shane-nek képzelte magát. A zenéből pedig egyszerűen kinőttünk már.

Lássuk, milyen lehetőségek lehetnek még:

Alterego: lökdösnek a kígyómozgású fiúk. Ez az ő terepük, meg is értem, csak a helyet foglaljuk.

Candy: detto, legalább szeretem a zenét, általában, emlékeim szerint (rég voltunk, mert se Barátnőm, se senki a kis bandából nem szereti ezt a fajta zenét).

Brutkó diszkó: még sosem voltam, nem tudom, milyen lehet, megnézném.

Ösztrosokk: mindent egybevetve, ez a legjobb alternatíva. Vegyes közönség, vegyes zene, akár jól is érzem magam általában, csak ritkán van és messze. 

Fanni büfé: méltó zárás, legalább úgy érzem, történt ma valami jó, ami leginkább egy hawaii melegszendvicsre hajazott.

Elszomorodtam. Mi vagyunk furcsák? Mások hová járnak? De komolyan.