Itt ülök egy szállodai szobában, amire magamtól sose lenne pénzem. Tegnap egy jazz klubban volt a biznisz vacsi, ahová magamtól sosem találnék oda. Tartottam 2 db prezentációt, és olyan jól ment, mint még soha, ami nem azt jelenti, hogy objektíven jól ment, hanem hogy eddig ment kifejezetten rosszul. A lényeg a fejlődés ugyebár, ezt mondja az összes főnököm, a volt, a jelenlegi, annak a főnöke, meg annak a főnöke is, mert persze mindenki néz. Végülis tökmindegy, ez az élet, vagy legalábbis az életemnek ilyesztően nagy százaléka.
Drágát eszem ma, az kurvaisten.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.