Máig gyakran emlegetjük Masszával azt a borongós hétfői napot, amikor mindketten úgy döntöttünk (egymástól függetlenül), hogy kihagyjuk az aznapi órákat a fősulin. Mivel balga módon nem döntöttük ezt el még vasárnap este, így hétfő reggel viszonylag korán ébren voltunk, teljesen feleslegesen.

Az lett, hogy feljött hozzánk (busszal vagy daciával, erre nem emlékszem, de majd tisztázzuk, melyik korszak volt), útközben kivette a tékából a Doktor Szöszit, amit jól megnéztünk videón, és utána pizzát rendeltünk, és nem volt semmi felelősségünk, csak ösztöndíjunk meg időszakos munkákból gyűjtött pénzünk, meg rengeteg szabadidőnk. Ebben semmi extra nincs, nem mondom, hogy ez volt az életem fénypontja (ennyire azért nem vagyok unalmas), de valamiért mégis nagyon megmaradt az a hétfő délelőtt. Egy korszak szimbóluma mondjuk. Csak el akartam mesélni.