Határozottan vonzódom a téli Balatonhoz. Az ismert tájak, strandok teljesen más színben, a kihaltság engem lenyűgöz. És erre csak nemrég jöttem rá.
Ma lementünk Fűzfőre korcsolyázni. Nyilvánvalóan nem tudok korcsilyázni, ez abból is kiderült, hogy a jégpálya ördöge, aki hokiütővel a kezében csúszkált, többször is odajött, és tanácsokat adott a technikámat illetően
Amúgy semmihez sem hasonlítható, hogy a sima, tök üres jégen, napsütésben mehetsz, amerre csak akarsz, ameddig ellátsz. Nincs tömeg, nincsenek mély korinyomok, amikben kiválóan el lehet esni, és nem kell kerülgetni az unalmukban a menetiránnyal szemben sikló profikat.
A korizásban amúgy egy folyamatos örömforrás, ami talán nem is tudatosul, csak néha, 1-1 pillanatra az, hogy dolgozik a farizom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.