Tolvai Reni kezdte meg a műsort. Láthatóan nagyon izgult (meg mondta is előtte a tévében), de nagyon jól énekelt. Amikor beszélt, remegett a hangja, és enyhén hisztérikusnak is tűnt, aranyos volt (sőt, cuki).
A Roxette pedig óriási élmény volt. Nem lehet elmenni a tény mellett, hogy Marie konkrétan túlélt egy agydaganatot, és mindent újra kellett tanulnia, legalábbis ezt írják. Ezzel együtt is olyan kisugárzása és hangja van, ami simán megtöltötte az arénát. Per végig mellette állt, szinte fogta a kezét, és az egész annyira megható és emberi volt, és közben magas színvonalú, most is borsódzik a hátam. Annyira kár, hogy vége, pedig mennyire vártam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.