Sam Browntól a Stop-ot karaokézni merész ötletnek tűnt, de végül az este csúcspontja volt (énekesi, nem hallgatói szemmel). Még a Baby one more time-nál is jobban ment. Azt sajnálom, hogy Sinead O'Connor Nothing compares 2U-ja nem jutott eszembe, pedig egészen biztosan remekül ment volna. Mindehhez semmi köze a birspálinkának.
Mondhatnám most, hogy én mindezért még fizetést is kapok, de igazából szopok eleget, pedig az nekem nem is pálya... De most jó, a hétvégén nem kell csinálni semmit, meló sincs, nem is megyünk sehová, az is lehet, hogy kinyitok végre egy könyvet, vagy L word-öt nézünk, vagy valami. Vagy semmi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.