Pokoli 24 órán vagyok túl. Tegnap véletlenül éhgyomorra megittunk egy csomó bort. Ennek az az eredménye, hogy nem emlékszem, hánytam-e az éjjel, vagy csak akartam, vagy álmodtam? Reggel még ittasan, de már nagyon szenvedve mentem a melóba, szerencse, hogy nem szondáztatott senki, aztán szép lassan lettem egyre rosszabbul, ahogy józanodtam kifele, pedig ma nagyon jó benyomásokat kellett volna tenni. 12 órányi meló után végre itthon, és csak annyit kérdezek csendesen, ezt miért kellett.
Holnap csobbanás, jó lesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.