Van az a rész a South Parkban, amikor kinyitják Kyle iskolai szekrényét, és tele van mindenféle szeméttel, csokipapírral, romlott szendviccsel stb., és mikor ki akarják takarítani, teljesen kiakad, mert mindenhez valami személyes élmény fűzi.
Én is kicsit ilyen vagyok, nehezen válok meg tárgyaktól, ezért halmozom a kacatokat, lomokat, kifakult, alakjukat vesztett ruhadarabokat. Mostanára odáig fajult a dolog, hogy a szekrényemben egyáltalán nem fértem el, ezért kiborítottam mindent a szoba közepére, és szigorú selejtezésbe kezdtem (még a szemöldökömet is összevontam). Sikerült is kiszanálni 2 zsák (!) ruhát.
A ruhák kidobásakor az az egyetlen kapaszkodóm, hogy tudom, hogy olyan emberek kapják, akik örülnek nekik. Eddig a máltaiakhoz vittük a zsákokat, mert itt vannak 3 saroknyira, és mindig láthatóan örülnek neki. Mostantól viszont csak munkaidőben veszik át a cuccot, amikor én ugyebár dolgozom. Úgyhogy elvittük a Tesco-hoz a zsákokat, ott is vannak ruhagyűjtő konténerek. Ezekbe viszont nem sikerült beletenni, mert nem működött rendesen az ajtajuk. Egy ideig próbáltuk egyesével begyömöszölni a melltartókat, pólókat, a tesco-buszra várakozók érdeklődő tekintetének kereszttüzében. Én majdnem visszavettem a felét, mert ugye nehéz az elválás, de aztán inkább jól otthagytuk a zsákokat. Már bánom, hogy nem vettem ki a mikiegeres pólót.
Na de a lényeg: nem tudjuk hová vinni a használt ruhákat a környéken. Ennyire nem kell senkinek? Nyilván át lehetne autózni a városon, de az már nem kényelmes, és sokáig tart. Legközelebb maradnak a szekrényben, a csokipapírok között, vagy mennek a kukába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.