Újra feltettem magam az álláspiacra.

Igazából faramuci helyzet ez: racionálisan, kívülről nézve kiemelkedően jó helyzetben vagyok, ami a munkakört, a cég stabilitását, a juttatásokat illeti. Ehhez képest, egy kicsit sem érzem magam a körülményekhez illendően. Érzem (és már mondják is), nem felelek meg az elvárásoknak, a személyiségem, és talán a képességeim is fényévekre vannak az itt ideálistól, emiatt egyre több kritikát kapok, ami - a személyiségemnek köszönhetően - egyre rosszabbat hoz ki belőlem, teljesítmény szintjén, és fizikai tünetek szintjén (alvás-és evészavarok, szorongás).

Ördögi kör ez, és hogy érezzem, hogy legalább egy kis esélyem van a sorsom befolyásolására, frissítettem a CV-m, és elkezdtem jelentkezéseket gyártani. A vicc az egészben, hogy a CV alapján sikeresnek tűnök, és szerintem jó eséllyel pályázok meg a mostanihoz hasonló állásokat. Kérdés, hogy beljebb vagyok-e egy centivel is, ha megkapok egy ilyen állást valahol máshol. Talán lehet, mert nem biztos, hogy mindenhol ilyen "teperős" személyiséget várnak el; illetve máshol még nem ismernek, nincs negatív spirál, nincs túlzott basztatás; tiszta lap van.

Ugyanakkor én szerintem hamar teleírom azt a tiszta lapot ugyanezzel a sztorival.

A másik opció, hogy olyan irányban próbálkozom, ami szerintem (és mások szerint is) testre szabottabb nekem, de egyrészt ez csak feltételezés, mert élesben még sosem csináltam - mi van, ha asse megy? - másrészt pedig ki vesz fel 30 éves "pályakezdőt"? Én nem vennék. Persze kishitű vagyok, ez is az egyik alap probléma.