Az alattunk lakót még sosem láttuk. Mégis rengeteg dolgot tudunk róla. A lépcsőház-felügyelő nénitől tudjuk, hogy "fiatal lány". A néni nagyon öreg, úgyhogy szerintem neki 40 alatt mindenki "fiatal lány" (kivéve persze, aki "fiatal fiú"), így a korát nem tudjuk túl pontosan megsaccolni.

Ott van viszont a névtáblája.

A névtábla, ami mellett minden nap elhaladok, és a modorosság netovábbja. Egy fafaragványról beszélünk, amibe a következő dolgok vannak belefaragva:

- "Édes otthon" felirat

- név

- egy vigyorgó csiga

- egy lepke (a "fiatal lány", gondolom, pillangónak nevezné).

Egyszerűen hátborzongató.

Azt is tudjuk még a "fiatal lányról", hogy van pasija, legalábbis már láttam a lakásból párszor kijönni egy fiút.

A "fiatal lány" ezen kívül házias. Mivel alattunk lakik, pont alattunk van az ablaka is, és pontosan meg lehet a szagokból/illatokból állapítani, mi készül épp. Általában magyaros konyha, pl. lecsó, esetleg rántott hús. De tegnap intenzív halszag, majd fokhagymaszag áradt fel. Először nagyon bosszantott, de aztán kezdtem magam úgy érezni, mint a horvát tengerparton, mikor várjuk, hogy kisüljön a fokhagymás grillezett tintahal.

Egy idő után annyira éhes voltam, és annyira jó illata volt, hogy nem győztem nyeldekelni. Felmerült bennem, hogy lemegyek egy tál almáspitével, mint Bree Van de Kamp, és megismerkedem a szomszéddal, hátha ad cserébe a jó illatú grillezett tintahalból (vagy bármi is volt az).

Persze nem mentem, mert nincs almáspite, és különben sem vagyok ilyen barátságos. Na meg el kellett volna menni a rémisztő névtábla mellett.