Mit nekünk Megasztár meg Voice, amikor olyan nagyszerű tehetségkutató műsorok vannak az országban, mint például a Csopak hangja énekverseny? Most kicsit Kozsó leszek, de akkor is ideírom, hogy ezt a rendezvényt áthatja a szeretet és a nonprofit jelleg, ami kifejezetten üdít néha.
Két versenyzőről számolok be részletesen, ezzel teljesen vissza lehet adni az egésznek a hangulatát. Az egyik Géza bácsi. (A nevét megváltoztattam, nehogy magára ismerjen. Amennyiben nem jól emlékszem, és véletlenül ez az igazi neve, akkor elnézést.) Géza bácsi kipucolkodott az alkalomra: csíkos, rövidujjú, enyhén túlméretezett ing, hozzá kockás, térd alá érő sort, alatta majdnem térdig érő fekete zokni, végül barna makkos cipő. Charlie-t énekelt, meglepően nem is rosszul. Nagy tapsot kapott.
A másik kiemelendő versenyző egy 17 év körüli kislány volt, aki a Republic megunhatatlan 67-es úton című számát énekelte. A szervezők jóindulatát bizonyítja, hogy miután kiderült, hogy förtelmesen hamis, jól lehalkították a mikrofont. A közönség jóindulatát pedig az mutatja, hogy nem fütyülték ki, hanem vele/helyette énekelték (énekeltük), és a végén még Géza bácsiénál is nagyobb volt a taps.
Irónia nélkül mondom, hogy ez igazából egy király dolog. Jövőre indulok (nem).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.