Lassan 2 hete hentergek itthon, többnyire a hátamon fekve. Alapból nem is tudok a hátamon aludni, ráadásul lételemem a forgolódás, úgyhogy többszörösen is nyomaszt a testem börtöne. Egy ideig 4 póz ment, azt variáltam (nem szex póz, abból egy sem ment, csak sima fekvő póz): lábak nyújtva, fej balra ejtve; lábak nyújtva, fej jobbra ejtve; lábak felhúzva, fej balra ejtve; lábak felhúzva, fej jobbra ejtve. Ezek variálása még akkor sem kielégítő, ha minden percben kipróbálom mind a 4 verziót.
Szerencsére azóta rendesen kibővült a repertoár, szinte minden megy, ami nem, az a hason fekvés, és a nadrágban székben ülés huzamosabb ideig.
Gyönyörűen sétálok is, tegnap kimerészkedtem az utcára, és szédültem meg hunyorogtam, olyanok voltak, hogy szellő az arcba, büdös busz, siető autó, macskakő.
Lassan megőrjít az unalom, és persze, amíg korlátozott a saját életem, addig másét nézem, ami jelen esetben napi 6-7 rész L word-öt jelent. Egyelőre nagyjából meg tudom különböztetni a valóságot a realitástól (ha-ha).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.