Tudom én, hogy minden út bringaút, de azért vannak kivételek. A pincénktől az udvarig tartó szűk és meredek lépcsősor például biztosan nem az. A szűkösséggel más bajom is van, például számtalanszor nem érzem elég szélesnek a bringautat, és félek, hogy nekimegyek a szembejövőnek. Nyilván azért, mert egyrészt közepesen ügyetlen vagyok, másrészt évente háromszor ülök biciklire. Apropó ülés, ergonómiai problémáim is vannak a biciklivel és/vagy a testemmel. Valószínűleg nagy, mert olyan messze van a kormány, hogy alig érem el, és nem is annyira a fenekemen, mint inkább a tudjátokmimen ülök, ami nem esik feltétlenül jól.
Mindezek ellenére, ma szabit vettünk ki, előástuk a bicikliket, és egészen a Margitszigetig lobogtattuk a hajunkat, és majdnem véletlenül majdnem egyforma ruhába öltöztünk ehhez, de aztán persze nem, mert mindketten egyéniségek vagyunk, ezért egyformán nem szeretjük, ha egyforma a ruhánk.
Fűben is ültünk, pokrócot nem vittünk, és 180-ért pisiltem. Nem adtam jattot.
Remélem, nem hagytam ki semmit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.