Mindenki szeret nosztalgiázni a tizen-huszonéves korában hallgatott zenéire, tök mindegy, hogy az CC Catch, Guns N' Roses vagy Rick Astley. Az én esetemben többek között ilyen a Tosca, egyrészt még mindig meggyőződésem, hogy jó zene, másrészt könnyek között emlékszem vissza a boldog tinédzserkoromra (bő nadrág, elképesztő gátlásosság, rossz frizura, tompa öngyűlölet stb - valósággal virágoztam.).

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy boldogan elköltöttem 5000 Ft-tot a "10 éves az A38" bulira, melyen fellép Tosca. Ahol aztán fél órát sem töltöttünk, olyan minősíthetetlenül szar volt. Amikor történelem témazáróra tanultam vasárnap esténként, akkor pont jó lett volna háttérzenének, annyira semmilyen, hogy nem zavar a koncentrálásban, viszont mégis szól valami, így ha véletlenül fennhangon kimondom, hogy "Károly Róbert külpolitikája", akkor nem hallja az egész család a szomszéd szobában. Dehát ugye ez elvileg egy koncert lett volna. Úgyhogy  gyorsan elmenekültünk, mielőtt elalszunk.

Végülis tini koromban is pont ilyen lúzer voltam, sosem sikerült semmi, csak a nyelvvizsgák. Nosztalgiázni tehát kiválóan sikerült.