Újabb egészségügyi kalandba keveredtem: furcsa, kemény csomót éreztem a könyökhajlatomban. Ismerőseim lelkesen tapogatták, és letették a voksukat az ér vagy az íncsomó valamelyikére, és támogattak, hogy forduljak orvoshoz.

Mivel ragaszkodom hozzá, hogy első körben az állami rendszer keretein belül találjak megoldást, ha már ennyi TB-t fizetek, elmentem a háziorvosomhoz, aki tovább küldött a sebészhez, aki tovább küldött ultrahangra. Kaptam is időpontot, június végére. Ez remek, mert ha súlyos a probléma, akkor addig tuti elpatkolok, ha meg nem az, akkor 1 hónap múlva minek nézegessük. Úgyhogy visszamentem a háziorvoshoz, aki kamuból ráírta a lapomra, hogy táppénzen vagyok és sürgős, így már aznap megnéztek ultrahangon. Bár előbb jelezték, hogy minek mentem oda, hiszen egyrészt ők nem néznek ereket, másrészt szerintük nem is sürgős, de aztán beengedtek a vizsgálatra. 

Aztán kiderült, hogy valami felületi trombóziska (én csak trombinak hívom), és valószínűleg attól alakult ki, hogy előző nap önfeledten puzzle-ztam pár órán (?) keresztül, a földön ülve, a bal karomra támaszkodva, ami megfeszült, és elrepedt az ér.

Mielőtt átmennék praxis blogba, a tanulság: óvatosan puzzle-zzatok, veszélyes játék.

Amúgy megmaradok, azt ígérték, trombival vagy nélküle.