Nem teljesen értem a borkóstolókat. Mint borkedvelő ember, mindig örülök, mikor úgy alakul, hogy több féle bort kóstolhatok, és még el is magyarázzák, hogy melyik milyen. Azt gondolom, hogy közelebb kerülhetek a kulturált, poharat fény felé tartó, hümmögve szaglászós borfogyasztáshoz, nem csak iszom azt, amiről úgy emlékszem, hogy mintha egyszer ízlett volna.

Alapbető problémám, hogy nem túl jó a memóriám, és már a legcsekélyebb mennyiségű alkohol is képes arra, hogy tovább rontsa a helyzetet. A borkóstolón ráadásul sokfélét kell inni rövid idő alatt. Az, hogy visszaöntsem, teljesen az elveim ellen való, ezért próbálok derekasan helyt állni, végigfogyasztani a menüt. Így jártam a minap is. Egy nívós pincészet teraszán ültem, naplemente környékén, lassan homályosodtak a kontrasztok, a fülembe duruzsolták, hogy "reduktív eljárás", meg "a második gravitációs pincészet", másra nem is emlékszem. Elmondták még, hogy a tévhitekkel ellentétben a rosé piros szőlőből készül, de ezt már tudtam korábban is. Meg némi viccelődés is volt, hogy öntsük fel szódával/kólával. Sokkal okosabb mindenesetre nem lettem. És nem emlékszem, melyik ízlett.