Nem új gondolat, de minden nap tapasztalom, hogy milyen érdekes, hogy mennyire más képességek, erősségek kellenek a sikerhez, mint azt az ember naivan, fiatalon gondolja. Keményvonalas multi környezetben ez talán különösen igaz. Egy dolog, hogy valamit tudsz, valamiben jó vagy; ha azt nem kommunikálod megfelelően, akkor olyan, mintha nem is tudnád. Aki nem tudja, csak kommunikálja, az pedig olyan, mintha valóban tudná. Elég tehát kommunikálni, nem kell tudni is.
Igazából egyetlen tulajdonság kell, amivel hosszú évekig el lehet evickélni (azért nem örökké): az önbizalom. Kicsit olyan, mint az áram - ha áram van, minden van.
Lehet ezt igazságtalannak tartani, de szerintem 2 út van, ha nem tartozol az "áram-vonal"-ba (hehe): vagy adaptálódsz, és megtanulod eljátszani, arrogánsnak tűnni; vagy elfogadod, hogy nem te leszel a vezérigazgató, de még kisfőnök sem, de abban se reménykedj, hogy viszont békén hagynak, mert nem: így nem felelsz meg az arrogáns vezérigazgatóknak, kisfőnököknek, ezért basztatnak (legyél már magabiztosabb, nem hallod? - ez nyilván segít). Persze nem akarják, hogy megváltozz, mert nekik így kényelmes, ráadásul könnyű préda vagy a tekintélyük fitogtatásához. Valamennyire win-win ez is, kirúgni nem fognak, mert húzod az igát, maximum kicsit feszengsz, vagy leszarod, vagy alkoholista-gyógyszerfüggő leszel.
Szerintem érdemes megtanulni kicsit a szerepet, nem lehetetlen. Még nekem is sikerült valamennyire, szinte már át is élem. Középút is van akkor.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.