Tegnap, urbánus fiatalok lévén, megtekintettük a Madách Színházban a Csoportterápia című előadást. Előtte akartuk valahol vacsorázni, de aztán nem volt elég időnk, és fáztunk is, így a végén bementünk egy közeli spárba, ahol kitört belőlem a gourmet állat, mikor felsikkantottam, hogy de jó, van párizsis zsemle! Így színházi kabátban spáros párizsis zsemlét ettem a színház előtt, miközben mások miniszoknyában szálltak ki mellettem a taxiból majdhogynem vörösszőnyegre, és libbentek be a színházba.
Bár jó elöl ültünk, az előttünk lévő sor legnagyobb feje nyilván pont előttem volt, úgyhogy ment a szokásos fej billegtetés, attól függően, hogy a hölgy jobb, vagy bal füle mellett szeretnék rálátni a színpadra, gondolom a mögöttem levőt sírba tettem ezzel, dehát ilyen ez a színházi világ, mindenki azon áll bosszút, akin tud.
A darab annak ellenére, hogy musical, amit többnyire utálok, szerintem nagyon vicces és szórakoztató, még ajánlani is merem, mert végignevettem az egészet, pedig én általában csak a saját vicceimet értem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.