Kezdek meggyógyulni, a tompa halálvágyam is elmúlt. Hogy kissé kevés inger ér itthon, azt onnét tudom, hogy tegnap, mikor Barátnőm hazaért, elmeséltem neki részletesen a poénokat a Jim szerint a világból. Mint a napom fénypontját.
Ma megnéztem az új részt a Revolutionből, meg volt egy rész restanciám a Grace klinikából, úgyhogy azt is, és volt benne esküvő, ahol mindenki diszkréten meghatottan hüppögött, és rájöttem, milyen jó, hogy nekem nem lesz, mert én ordítva zokogva bőgök, akkor is, ha nem túl szimpatikus karakterek esküsznek egy közepesen jó sorozatban, meg akkor is, ha kedves ismerőseim az illetők, rosszabb vagyok, mint az örömanya, tehát a sajátomat csak xanaxxal, vagy részegen tudnám végigcsinálni. A temetésekről nem is beszélve, itt legalább a sajátomon valószínűleg viszonylag nyugodt leszek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.