Mostantól hivatalosan is babonás vagyok.
Tegnap ugyanis jöttünk haza hajnali 3-kor (esküszöm, józanul), mikor a szomszéd lépcsőház előtt ott üldögélt egy nagydarab fekete macska, és egyértelműen ráutaló magatartással jelezte, hogy szeretne bejutni abba a lépcsőházba. Nyávogott, a mancsával bökdöste az ajtót, és közben számon kérően nézett ránk. A később történtek ismeretében, utólag, kifejezetten ördögi volt.
Én meg az állatbarát, beengedtem a dögöt (a házban minden lépcsőházat ugyanaz a kulcs nyitja). Aztán mentünk volna a saját lépcsőházunkba, de beragadt a kulcs. Húztuk, rángattuk, aztán leszedtük a karikáról a többi kulcsot, és mentünk volna haza, de ugyebár hogy jutunk be? Már nagyon álmos voltam és pisilnem kellett, a vércukor szintemről nem is beszélve.
Aztán a földszinti lakásban buli volt, és nyitott ablakok, így elkezdtem nekik "halkan kiabálni", hogy ne verjük fel a házat, de persze nem hallották. Ilyenkor tényleg mi a francot lehet csinálni, felcsöngettük a lépcsőház felelős gondnok nénit. Aki valószínűleg süket, mert nem reagált. Aztán más szomszédokat is csengettünk, de sehol senki.
Ekkor Barátnőm kissé megcsapta (ököllel, mert temperamentumos lélek)* a fém kaput, mire a házibulis lakásból valaki felkapta a fejét, és én megint kiabáltam halkan, amit meghallott, és beengedett. A lépcsőházba pont kilépett egy kigyúrt szomszéd, aki elkezdte oltogatni a minket beengedőt, hogy miért csönget, és mit hangoskodik, már majdnem nekiment, de elkezdtem magyarázni, hogy nem ő volt hanem én, így futni hagyta.
Aztán még egy szomszéd előkerült a lépcsőházban (egy csaj bugyiban, komolyan), és az is leteremtett minket. Aztán neki is elmagyaráztam, és akkor belátta, hogy be kellett jutnunk. Az a durva, hogy egyiknek se jutott eszébe kinyitni, vagy egyáltalán, hogy valakinek baja van, de leugatni rögtön. Sovány vigasz, hogy ha amiatt csöngettem volna, hogy ég a ház, fussatok, akkor se reagáltak volna, és mind benn égett volna. Nagyváros, közöny, agresszió és társai.
A dagadt fekete macska meg biztosan röhög a markába.
*Update: nem ököllel csapta, hanem rúgta, azt mondja. Fáj is a lába azóta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.