Szegény Endre, éppen lábadozóban van egy betegségből. A kisállatoknál ez nagyjából úgy néz ki, hogy fogalma sincs az embernek, hogy mi baja van. Ráadásul Endre igazi hangulatmalac (ha ember lenne, hangulatember lenne), ha rossz kedve van, akkor látványosan depisen néz, és tényleg nehéz eldönteni, hogy komolyan beteg, vagy csak rossz passzban van épp.
Mindenesetre, tegnap reggel komoly kétségeink voltak, hogy megéri-e a délutánt. Nagyon nyomasztó ez, így aztán mindketten hazajöttünk délután 4-re, hogy nyitásra odaérjünk az állatorvoshoz. Kapott infúziót, amit én úgy képzeltem, hogy lefekszik az állat (talán egy pici ágyacskát is vizionáltam), majd a mellső lábába döfnek egy mini tűt, amibe egy mini állványra akasztott mini nejlonzacskóból csöpög mini cseppekben a folyadék, hát ehhez képest kapott egy sóoldat injekciót a nyakába és kész. Jót tett neki, már eszik is egy keveset, és tényleg úgy tűnik, hogy megmarad még egy időre. Hajrá Endre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.