Hajvágás közben, mint ma rájöttem, mindig azon a gondolat láncolaton megyek keresztül:
1. (egy perce vágja): basszus, keveset vág, így minek jöttem el, nem is fog látszani
2. (5 perce vágja): basszus, túl sokat vág
3. (6 perce vágja): nem baj, gyorsan nő a hajam, hamar visszanő majd
4. (10 perce vágja): áh, ez most nem fog jól sikerülni - nem baj, majd összefogom
5. 3 hónapig sapka
6. a vágás ok, de miért így szárítja??
7. nnna végül is egész jó lett, de jó, hogy eljöttem végre
Nyilván ezen érdemes minden alkalommal ennyit stresszelni. Szenvedünk a szépségért, ugyebár.
P.S.: üdvözlöm azt az olvasót, akire most gondolok, aki ma megbizonyosodott róla, hogy tudja, Endre ki fia-borja, és üzenem neki, hogy már jobban van. Aki magára ismer, kacsintson most a monitorra bal szemmel. ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.