A mai nap kérdése, hogy hol kezdődik a rasszizmus, van a házban egy botrányos cigány család, 100 gyerek, "rák egye a beled" típusú ordítozás, hangoskodás stb., és ma a legkisebb (5-6 éves), aranyosnak tűnő kislányuk megszólított a lépcsőházban, hogy hogy hívnak, hányadikon lakom, meg ilyenek. És jött fel velem a lépcsőn, próbált beszélgetni. Én nem tudtam először másra gondolni, mint hogy kilesnek, kirabolnak stb., aztán rájöttem, hogy szerencsétlen kislány ezt a reakciót, a bizalmatlanságot kapja 0 éves korától, hogy legyen akkor belőle "rendes" ember (gondolom pont ilyen élményei voltak Mundruczó Kornélnak, mielőtt megírta a Fehér istent /nem/), és akkor megerőltettem magam, és beszélgettem vele kicsit. Ha "fehér" kislány lett volna, eszembe se jut ilyesmi, sőt, talán még be is hívtam volna az előszobába, hogy megnézze Endrét és Sanyit. Jelen esetben lapjával kúsztam be az ajtón, hogy ne lásson be a gyerek.
Hogy kell ilyenkor viselkedni, mit "kell" érezni? Ilyen helyzetekben lehetne segíteni a mindennapos foson valahogy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.