Amikor annyira kilàtàstalan minden, hogy a szar is keserû, akkor beülsz a hintàba, amiben utoljàra gyerekkorodban ültèl, ès alig fèrsz bele, a lehùzhatò fakorlàt elakad a hasadban, feszül a kötèl, egyfolytàban csípnek a szúnyogok, ès elkèpzeled, hogy tökèletes nyomor lenne, ha leszakadna alattad a hinta, mert akkor tènyleg papírod lenne a megèrdemelt önsajnàlatról, de nem szakad le, bírja a kis geci, ahogy te is bírod, mert erôs vagy, mint a sodort kötèl.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.