Annyira megy ez a celebspotting, mintegy mellékesen láttam ma malekandreát és erdélyimónikát, de ennél sokkal komolyabb, hogy együtt wakeboardoztam dukaireginával. Annyira együtt, hogy a csónakban ülve megbeszéltük a kanyarodás nehézségeit, meg ilyenek. Egész ügyes amúgy, és jól is fest, nem a művészi képességeire gondolok.
Tegnap pedig vízipisztolyos mulatságon voltam, ahol ott volt egy volt kolléganőm, akit gyűlölök, és hátbalőttem. Kicsit primitív megoldás volt, de jól esett.
Ma olyan elképesztő nap volt, hogy az ebédszünetben 5 perc alatt 5 celeb jött szembe konkrétan. Olyan hírességek, mint Radics Gigi, hogy a másik 4-et ne is említsem. Gigi egyébként kifejezetten jól nézett ki. Salátát evett a Vapianóban, és ehhez összefogta a haját. Minden nap történik valami ebben az izgő-mozgó fővárosban.
Mekkora marhaság már, hogy az ember kötélen húzatja magát a vízen, egy deszkán állva, és örül, ha nem esik le, és meg tudja kerülni az általa (ember által) letett oszlopokat. Tényleg jó dolgunkban nem tudjuk, mit csináljunk. Mégis, ez is egy tökéletes módszer az eufória eléréséhez. Mesterségesen megteremtjük a lehetőségét annak, hogy olyan ősi igényeinket kielégítsük, mint önmagunk legyőzése, félelmeink leküzdése, gyorsulás, erősödés, fejlődés, mások elismerésének kivívása. Akkor már futhatnánk tigris elől, bár az tényleg veszélyes.
Már nagyjából mindenkit meginterjúvoltam, hogyan kell kanyarodni. Amikor mondtam, hogy a bal lábam van elöl, minden hozzáértő arcán ugyanazt a lemondó arckifejezést láttam. Volt, aki győzködött, hogy cseréljek lábat, mert ballal esélytelen. Tudtátok, hogy az emberek kb. 95 százaléka jobb lábas? Megszámoltam, szóval biztos infó.
Ordítva kurjongattam, mikor végre sikerült két kanyart is megtenni a wakeboard pályán. Ha nem lett volna a kezemben a kötél, a mellkasomat is ököllel csapkodtam volna. Már nagyjából meg van tanulva tehát. Mostantól akár élvezhetem is.
Ha valaki unja a hagyományos horrorfilm nézést, amikor az esetek többségében attól ijedünk meg, hogy hirtelen ránk kiabálnak, annak ajánlom, hogy próbálja ki, amit tegnap mi is tettünk.
Ami kell hozzá: susogós fákkal teli, világítás nélküli kert; közepes méretű szélvihar; körtefa a közelben, félig rohadt, potyogós körtékkel, alatta bádog fedelű fészerrel; nyikorgós terasz ajtó lebbenő függönnyel; gyertya; a szomszédban időnként céltalanul lámpát kapcsolgató ember; a Gyilkos Halott című film jó minőségű kópiája valamilyen adathordozón (pl. laptop).
Képzeljük el mindezt egyszerre: iszonyúan fújja a fákat a szél, időnként lepotyog egy-egy körte a bádogra, a szomszéd váratlanul villanyt kapcsol, majd hirtelen le, a gyertya lángja ide-oda mozog, meg-megnyikordul a terasz ajtó, lebben a függöny, és közben előbukkan a Gonosz, egy csapzott hajú, villogó szemű, trágárságokat kiabáló lány személyében, láncfűrésszel a kézben. Pénzért árulhatnánk a know how-t.
Vajon tudja valaki, mit kell hallani, mikor megütögeti a dinnyét vásárlás előtt? Mindenki paskolja és szakértő arccal hallgatózik közben, de szerintem csak azért, mert így látja másoktól is. Szóval mi a faszom a jó hang ilyenkor? Csak azt ne mondjátok, hogy "az a jó, amelyik kong", mert mi az, hogy kong? Ahogy paskolod, csattog a tenyered a nyomorulton. Minél lazább és nyitottabb tenyérrel csinálod, annál hangosabb. Mi köze ennek a dinnye minőségéhez?
A minap azt álmodtam, hogy vége a nyárnak, és mikor felébredtem, örültem, hogy még nem, de aztán rájöttem, hogy szinte igen. Addig még lesz pár jó hét, azalatt meg kell tanulni wakeboardozni (menni már többé-kevésbé tudok, kanyarodni még nem, azt pedig nem lehet kikerülni - bár ha tudnék kanyarodni, kikerülném a kanyart). Azért a szeptember sem kutya, jönnek a sorozatok (top prioritások: Walking Dead és Grace Klinika - ez utóbbi főleg a Callie-Arizona vonal miatt), meg lesz borfesztivál, és még jó idő lesz, de nem 40 fok, szóval minden csúcs klafa. Az októberről nem beszélünk.
Már biztos említettem nektek, de ha nem, akkor most, hogy ha Sziget emlékzenekart alapítanék, akkor az metál együttes lenne Fekete Takony néven.
Szülőkkel Szigetre menni amúgy menő, legalábbis ez tükröződött az ismerősök arcán, akikbe belefutottunk. Persze azért nem bántuk, amikor 11 körül hazaindultak. A Kusturica iszonyú jó volt, mást kiemelni nem tudok, talán még a kábelekből készült karkötőt a Wampról, és döbbenetesen kicsinált az egész, fáj a derekam, a szemem, a fejem, alig élek, pedig viszonylag mértéktartóan szórakoztam. Azt kell mondjam, elég volt ez az 1 nap.
Az pedig az örök kérdés, hogy hogy van erre az embereknek pénze? Ez van nyaralás meg minden helyett? Vagy nincs válság, mindenki jól kereső boldog fiatal? Tudom, sok a külföldi, de én most nem azokra gondolok, hanem a magyar ismerősökre, akik megtöltik a facebookot szigetes képekkel. Olyan, mintha mindenki mindig ott lenne.
Nnna. Megvolt a második wakeboard kísérlet. Nyilvánvaló a fejlődés, mert most már nem csak a teljes felsőtestemben van korábban sosem tapasztalt izomláz, hanem deréktól lefelé is fáj minden. Viszont a múltkor beállított 10 méteres egyéni csúcsomat túlszárnyaltam, eljutottam egészen az 1. bójáig, ami vagy 100 métert is jelent, pedig hullámzott a Balaton. Igazán élvezetes sport: megrántják a karod, superman pózban, arccal előre beleesel a vízbe, örülsz, ha nem nyelsz sokat, kiúszol, aztán kezded elölről. De amikor sikerül felállni egy kicsit a deszkára, az elmondhatatlan élmény.
Szívós geci vagyok.
Igazán priceless a nightswimming, magyarul mondva. 10 éve nem fürödtem este Balcsiban, ma igen, lenyűgőző a sima víz, mint egy nagy fekete kád, langyos vízzel feltöltve. A távolban Tihany, még távolabb Siófok.
Nnna. Beimportáltam ide az előző blogom. Most egyben van a 7 év. Ejha.
