Ballag a medve

Petyhüdt testem fölött átvette az irányítást a torokfájás-hidegrázás-tompaság triumvirátus. Egyrészt kussoljak, mert már nagyon régen nem voltam beteg, másrészt viszont pont most, amikor hosszú hétvége lesz, amit mi tovább hosszabbítunk még 2 nappal és wellness, másrészt ikszfaktor élőshow, harmadrészt pedig szülcsinapcsim is lesz, szóval time of my life lehetne. Van másfél napom betegeskedni, úgyhogy vettem echinachea cseppet, amiből a javasolt adag óránként (!) 20 csepp (éjszaka is fel kell kelni vajon?), meg csomó gyümölcsöt, citromot, 1000 mg-os C-vitamint (retard), és hozzá tea infúzió egész nap, hát reméljük a legjobbakat. Megérdemelném pedig.

A mai nap egyik tanulsága, hogy nem áll annyira jól az élénk piros rúzs, mint Palvin Barbarának, persze ezt eddig is sejtettem, de egész más sejteni valamit, mint biztosan tudni. Sebaj, újabb homály oszlott ezzel szét.

Egyébként kemény a hétvége, ma reggel még teljes hitelességgel kívánhattam volna pálinkás jó reggelt, de legalább tegnap nem maradtam szégyenben, remélem, nem voltam túlságosan harsány, ilyenkor utólag mindig bennem vagy egy kis félsz emiatt. 

Ugyanaz a fodrászom már több mint 10 éve. Ez, ugyebár, bizalmi dolog. Bár az én frizurámat szinte lehetetlen elrontani (egyszerű Beckham - frizura (viccelek)), mégis ragaszkodtam hozzá. Valahogy egyre körülményesebb lett, hetekkel előre ad időpontot, be kell menni a belvárosba, és mindig úgy tesz, mintha tőlem kevesebbet kérne, mint amennyit valójában érdemelne (ami így is kb. másfélszer annyi, mint bárhol máshol), de a hajam nem is mindig mossa meg, és valahogy látszik rajta a fásultság.

Úgyhogy ma gondoltam egyet, és bementem egy vadidegen fodrászatba, ahol épp tudtak fogadni (Barátnőm járt már itt párszor), és levágattam a hajam.

Közben vagy ezerszer megbántam, és azért imádkoztam, hogy csak ne legyen 90-es évek alul kifele, felül befele kunkorodó, meg arra gondoltam, legrosszabb esetben a) összefogom, b) sapka (úgyis jön a tél), de aztán kifejezetten jó lett, friss üde egészséges kellemes, még kávéval is kínáltak, szóval egyértelműen aki mer az nyer, vagy tényleg ennyire semmilyen a hajam.

Megyünk az úton, kocsival, és elszalad mellettünk egy tizenéves srác, a kezében egy hátizsákkal, a buszmegálló felé. Biztos ellopta a hátizsákot, mondja Barátnőm, a realista; biztos jön a busz, mondom én, az optimista. Nézzük meg, mit csinál: odafut a szemeteshez, és elkezd bele dolgokat tenni a táskából. Az iratokat vajon? Vagy csak szemetet talált a hátizsákjában, és annyira zavarta a tudat, hogy futva ment a szemeteshez...

Persze fényes nappal, persze senki nem tett semmit, persze mi sem, de mit is lehetett volna. Sajnos a srác a bőrszín-sztereotípiát is erősítette.

Fantasztikus ez a kellemes álmosság lábfájással kombinálva, mi más lehetne emögött, mint hogy kirándultunk, kicsit olyan most, mint síelés után. A kirándulás a Normafa-Erzsébet kilátó útvonal megtételét jelentette, de tudtunk egy "rövidebb utat", azaz eltévedtünk az erdőben, és a végén már legalább zsírégető, ha nem cardio pulzusszám mellett sikerült visszamásznunk az útra, hogy aztán hullafáradtan elmenjünk a kilátóig. A kilátó közelről kicsinek tűnik - ezen mindig meglepődöm, hiszen messziről hatalmas, a látvány pazar, a tömeg idegesítő, a rétes finom.

Ma walking deades nap van, boldog vagyok, nemsoká megtekintem, meg ezen kívül most jó dolgok várnak rám, szerda szünnap, péntek szabi, és töklámpást fogunk faragni a majdnem 2 éves, világcuki unokaöcsémmel, meg hétvégi party sorozat, és idén már minden jó lesz, remélem, érzem. Csak fogynom kéne kicsit.

Tulajdonképpen szép a napfelkelte vasárnap, akkor is, ha nem buliból hazafelé nézed, hanem akkor indul a nap, és jól lehet hasítani a városban, és illatos az őszi levegő, csak kevés még a tollkabát is, és nem árt a dupla zokni, ha kint kell ácsorogni, aztán 10-kor már kellemesen melegít a nap, és hamarosan pulcsiban fekszik az ember az avaron, a munka nem feszít meg, inkább az unalom fáraszt, de szépek a levelek, a rét, kipirul az orca. 

Ilyen nap volt ma. 

Nincs péntek esti lazítás, ha szombat-vasárnap dolgoznom kell, értem én, hogy kivételes és lecsúsztathatom, de akkor is, holnap 6-kor kelek, könyörgök. Életkedvet kérek. 

Rájöttem, szeretem a déli feelinget. Persze már megint sorozatokról beszélek, ez tetszik a Breaking Bad-ben, meg a Californication-ben is, meg a Sírhant művekben, meg az L Wordben is, persze még minden más is, de jó ez a poros, mocskos, száraz életérzés. Mindenki olyan laza. Senki nem nedves. Én tuti izzadnék, bár én itthon is, nem bírom a stresszt.

Persze nyomor is van mára, mert kaptam 2 jegyet az Xfaktorra, a kolléganőmmel együtt (2 jegy per fő), de a kolléganőm nem ismeri az alternatív életmódomat, és olyan opcióim vannak, mint hogy

- nem megyek

- azt hazudom, a pasim nem akart eljönni, így egy barátnőm jött (gyűrűt levenni, nem gyanúsan viselkedni)

- elmondani az igazat, de ez kuka, mert nem vagyunk olyan viszonyban, hogy titokkal terheljem a lelkét (bízni bíznék benne)

Méltatlan ez az egész, és fasz ki van, hogy így kell élni, persze van választás, meg kockázat is, meg buzizó főnök is, bár szerinte a leszbikusok mások, de szerintem nem látott még olyat közelről, legalábbis ezt hiszi, és folyton buzizik, és ki vagyok neki szolgáltatva, mert ugye a bér és a fizetés.

Életvezetési tanácsot elfogadok.