Barátnőm ma ismét elismerte, hogy nem az IT technológiában tündöklő jártasságom miatt választott engem. A vallomáshoz hozzásegítettem azzal, hogy 2 jóhiszemű mozdulattal annyira tönkrevágtam az internetet, hogy állítólag még ip címünk sem volt, és mindent újra kellett konfigurálni. Ráadásul nem is tudom felidézni, pontosan melyik mozdulatok voltak ezek. Végül nem lett belőle probléma, mert emlékeztettem rá, hogy a zoknikat többnyire helyesen párosítom, kiváló teát főzök, és adtam egy gyors hátmasszázst.

Jókedvünket nem szegi semmi, mert végre süt a nap, és hithű ateistaként kizárólag a véletlennek tulajdonítom, hogy a megkésett tavasz pontosan azon a napon jött el, amikor engem az orvos a 6 hetes lábadozás után teljesen egészségesnek nyilvánított, és szabadtéri tevékenységek végzésére buzdított. Példaként a bungee jumpingot és a vadvízi evezést hozta fel, úgyhogy tudok mihez viszonyítani.

A 6 hét igenis hosszú volt, az első hármat hálóingben, teljes tespedéssel töltöttem (egyik nap a piros, másik nap a sárga hálóing, ezt a kettőt váltogattam; amelyik nem volt épp rajtam, az a vállfán száradt), a második háromra pedig teljesen elfásultam, befordultam, pedig csinálhattam volna csomó mindent, aminek van értelme és/vagy mozgatja az agysejtjeimet, de képtelen voltam rá. A 4 évad L word nem számít szellemi tevékenységnek.

Most már minden jó.