Újra hétfő, újra az irodában, még mindig ugyanabban. Ez nem dob éppen fel.
A hétvégi snowboardozás nehezen említhető 1 lapon (vagy napon? ezt sose tudom) a múltkorival. Régen unatkoztam ennyit, nem értem, hogy lehet néhány ember ENNYIRE unalmas? És szó szerint megismerhettem a "bőrig ázás" mibenlétét, mert tegnap egész nap úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Nyugodt lélekkel be is pisilhettem volna akár, ez nem rontotta volna a komfortérzetemet... sőt, barátságos hőmérséklet keletkezhetett volna néhány perc erejéig. Whatever.
Különben is, kongó ürességet éreztem Nélküled, ezen valószínűleg a napsütés sem segített volna... sőt, szerintem még fájdalmasabbá tette volna hiányodat. Így legalább kifejezte az idő a hangulatomat, és ez megnyugtató tud lenni. Csak arra tudtam gondolni: de jó, hogy Párizsban is esik, nem azért, mert így Te is bőrig ázol, hanem mert ugyanolyan éghajlat van a fejünk fölött.
Node ma már látlak! Hamar ellógok, és futok hozzád!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.