Nyers csirke. Boááá. Nem mintha mindig ilyen finnyás lennék, de ma reggel valahogy érzékeny a gyomrom. Az élet krízishelyzeteiben indokolt, hogy az ember a lelki fájdalmát fizikai fájdalom segítségével nyomja el. Ezért ittuk butára magunkkat tegnap O.val. Mert ugye a szolidaritás megkívánja, hogy az ember a krízishelyzetben lévővel megegyező mennyiségű alkoholt fogyasszon (esetleg többet is). Szerintem roppant remek volt az este, a dramaturgiailag megfelelő pillanatban illesztettem be a megelőző hányást is (ami nem jelent feltétlenül rosszullétet, inkább a másnap esedékes rosszullétet hivatott csillapítani).
Ma annak isszuk a levét, hogy tegnap megittuk a levét. Hehe.
(És lesz mire fogni a délutáni harmatgyenge squash-teljesítményt... a vereséget nem fogja magyarázni, lévén az ellenfél is másnapos. De hátha nem tűnik majd fel neki ez a logikai bukfenc.)
Nagyon boldoggá tesz, hogy velem voltál, igenis része vagy a családnak, hiszen van, aki már ugyanannyira a részemnek tart téged és a te részednek engem, amennyire mi magunk! Csodás lenne 1ütt másnaposkodni! Mert nélküled semmi se az igazi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.