2006.09.05. 15:59 dormany
Játék
Ma bevittek a nagymenő feletteseim egy angol tárgyalásra (hadd tanuljon valamit a gyerek), és én egy idő után marhára elfáradtam a nagy figyelésben. Így elkezdtem magam szórakoztatni a következő kis játékkal: mikor az olaszok egymással társalogtak olaszul, hogy megvitassák a következő stratégiai lépést (gondolom), én kajánul szinkronizáltam őket magamban. Olyanokat mondtam alá, mint például: "vajon milyen országban vagyunk? Én már kurvára unom. Remélem, lesz ingyenebéd." Pont kezdtem megfeledkezni magamról és belelendülni a "szinkronizálásba", mikor azt vettem észre, hogy mindenki rázogatja a másik kezét, és boldogan indulnak kifelé, mert vége a megbeszélésnek. Remélem, sikeres volt, de kissé ciki lenne ezt megkérdezni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.