Ballag a medve

Na teleszóvicceztem a bejegyzés címét, pedig egy nagyonis szomorú eseménysort szeretnék leírni. Történt ugyanis, hogy szombaton ráhuppantam az ágyra. Rárogytam mind a 63 kilómmal, méghozzá kétszer is. Minek következtében beszakadt alattam. Az új ikeás, vérrel-verejtékkel összeszerelt, csodaszép ágyunk!!! Pont kezdtünk volna tanakodni, mivel is töltsük a kötelezettségmentes szombatunkat... hát megoldódott a dilemma. Autócsere, anyukám és a szerszámok felpakolása, ágy szétszedése, lecipelése, kocsiba tuszkolása, saját magunk kocsiba tuszkolása (ippeghogy befértünk az ágy mellé, de muszáj volt, mert az nem volt elvárható, hogy visszaviszi saját magát, és visszaküldi az üres kocsit az ágy árával), majd stresszelés, hogy visszaveszik-e (ugyebár magyar fogyasztói társadalomban nőttünk fel, ahol a vevőnek csak piros betűs napokon van igaza, mikor is zárva vannak az üzletek). De szó nélkül visszaadták a lóvét. Már csak ágyat kellett szerezni. De gyorsított üzemmódban végigjártuk Bp. fontosabb bútorboltjait, és kiválasztva a legkevésbé rosszat, estére haza is jutottunk egy doboznyi ággyal. Pikk-pakk összedobtuk, hiszen már nagy gyakorlattal rendelkezünk. Kedves ugyan felkiáltott néhányszor kétségbeesve, hogy "Mi vagyok én??? asztalos????" de elég gördülékeny volt a folyamat, és a huppanás-teszten is átment az új ágy.