2007.01.25. 10:19 dormany
Sorstalanság
Már régóta meg akartam nézni a filmet. Aztán AndrewT felemlegette a blogján a nem tipikusan elsőrandis filmek között (:)), ezért bátorkodtunk betenni a lejátszóban egy sokadik "randin".
A könyvet olvastam, és vegyes érzéseket hagyott bennem. Nem tudtam eldönteni, tetszik-e. A film ezek szerint egy jól sikerült adaptáció, mert pont ugyanezt az érzést váltotta ki... Valahogy nehéz nézni, és az ember többször is ki akarja kapcsolni, mert határozottan unalmas, és sötét a kép (ez lehet a nem egészen gyári felvétel hibája is), de a végére összeállt és nem bántam, hogy végigunatkoztam az elejét. Persze elpityeredtem, bár az nálam nem mérvadó, mert a Némót is megkönnyezem minden alkalommal. Szóval az utolsó néhány mondat miatt érdemes megnézni/elolvasni. De a kiscsávó akkor is rossz színész!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.