2007.02.08. 11:36 dormany
Egyszer régen az irhámon született egy ákombákom... hogy is van ez tovább? Nem emlékszem. Na mindegy.
Megnéztük a Vágy Vilijét. Az az én nagy szerencsém, hogy nem túl jó a memóriám, ha filmekről, kömyvekről, színdarabokról van szó. Pár hét után általában leginkább az érzésre emlékszem, amit keltett bennem, másra nem nagyon. Ez roppant jó, mert amiről tudom, hogy tetszett, azt újra megnézem, és nem kockáztatok, hogy nem fog tetszeni, de mégis az újdonság erejével hat... olyan is van néha, hogy bár alig emlékszem a cselekményre, mégis unom. Mert persze közben azért be-beugrik. De tegnap annyira lebilincselt Eszenyi játéka (kéééééééész!!), hogy nem untam. Pedig emlékeztem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.