2007.04.13. 21:01 dormany
Kikocogtuk magunkat. Ez komoly szellemi megtisztulás. Nem értem, hogy miért utálják olyan sokan, csak az elején kell(ene) némi kitartás.
Lassan kezdenek ismerőssé válni a szigeti kocogótársak (vagy csak roppant egyforma mindenki?). Meg is állapítottam, hogy akkor mondhatja magáról el valaki, hogy rendszeresen jár futni, ha már megmaradnak benne az arcok. Ez általánosságban igaz, de rám pont nem, kínosan jó arcmemóriám miatt. Vagy nekem már az 1 alkalom is rendszer?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.