Ma reggel örültem, mert láttam az egyik tömegközlekedési eszközön egy diszkréten, ám félreérthetetlenül ölelkező leszbi párt (na jó, csókolóztak, de tényleg diszkréten). Meg a múltkor a Szigeten egy enyelgő fiúpárt. Ehhez én nem vagyok elég bátor/hülye (?). Pedig jót tenne, ha az emberek megszoknák a látványt. De így nem lehet kikerülni az ördögi körből: félsz, hogy bántanak, ezért inkább nem csinálod. Pedig valamit nem ártana tenni, ha már jogokat akarunk. Most nem az utcán smárolásra gondolok, hanem hogy várjuk, hogy más tegyen helyettünk. És még csak össze sem tartunk. Ezt magamnak is mondom.