2007.04.24. 22:11 dormany
Vörös és fekete
Már hosszú hetek óta olvastam. Nem kötött le eléggé, de tetszett annyira, hogy be akarjam fejezni. A nyelvezete kifejezetten jóleső (bár néha pont amiatt uncsi). És van benne jó néhány gondolat is. Az utsó 100 oldal már nagyon nyögvenyelős. Aztán elkezd a halálon filózni a szépfiú, majd dühítően hirtelen feldobja a prakkert. Egyszer csak vége lett, a főhős tervezett, ám mégis váratlan halálával. Másra számítottam na. Egyébként front lehet szerintem (valszeg meleg), azért érzek leküzdhetetlen álmosságot egész nap. Vagy mert a hülye tesztek a maradék kis eszemet is elvették.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.