Ma megérkezett a hétfőre várt hívás az új álommeló témakörében. Azt mondták, sajnos nem tudnak ennyit fizetni. Ez már a második olyan állás, ami jobb és perspektivikusabb(nak tűnő) munka, kevesebb pénzért.

De egyelőre nem tehetem meg, hogy a szakmai fejlődésért cserébe éhen dögöljek. Egyrészt így sem herdálunk, másrészt ha cégváltáskor nem lépek előre anyagilag, akkor semmikor. Elszomorodtam ismét. Milyen relatív minden: ha nem emelték volna meg a fizetésemet pár hónappal ezelőtt, akkor nyilván megéltünk volna továbbra is abból az összegből, és most boldogan és elégedetten váltanék. Így viszont megszoktam az adott színvonalat, és ez röghöz köt. Tulajdonképpen szidhatom a volt főnököm anyját, hogy fizut emelt, mert így gátat szabott a boldogságomnak...