Máris itthon. Rövid volt. Ráadásul Tillát lent hagytuk a Balatonon a nagyszüleinél (azaz az én szüleimnél). Nem akarjuk annyit autóztatni, meg jól is tesz neki a friss levegő és a változatos madárzaj. Fájó szívvel hagytam ott, dehát a gyerek érdeke az első.
Amúgy jó volt, ezt a kánikulát nem is lehet máshogy elviselni, csak félig a víz alatt. A Balatonra amúgy ki lehetne akasztani a 'megtelt" táblát. Nem tudom, mikor láttam utoljára ennyi embert ott. Ennek örülök, remélem, az unokák is oda fognak járni táborozni.
Undorít a tény, hogy holnap dolgozni kell, ráadásul a főnököm szabin, így minden szarja a nyakamba szakad. Nemakarom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.