Megszakítottuk nyaralásunkat, mert Barátnőmet behívták a leendő álomállás ügyében interjúra, hatodszor (!) ugyanazon céghez. Ez enyhe túlzás, ha nem veszik fel ezek után, akkor szemetek. Ha igen, akkor megérte kibírni.
Mivel csak hazaugrottunk egy napra, az igazi "ürítsük ki a hűtőt nyaralás előtt, ne rohadjon bele semmi" állapot fogadott. Úgyhogy ma száraz kiflit reggeliztem olajbogyóval. Egy kis ketchuppal még megbolondíthattam volna, és akkor tényleg kimerítek minden lehetőséget. (Kocsit ott hagytuk, gyalog boltba menni???)
Amúgy is mit művel az időjárás, 40 fokban bezzeg jártam dolgozni. De azért visszamegyünk a Balatonra. Amit különösen szeretek ott csinálni: a fedett teraszon feküdni a nyugányon, pokrócba burkolózva, és nézni az esőt meg olvasni. Azt hiszem, azért van ez, mert olyankor tényleg nem lehet semmit sem csinálni, és nem bosszantom magam állandóan azzal, hogy mit "kéne" csinálni, hogy megfelelő kihasználtságú legyen minden ott töltött perc. (asszem mániákus vagyok.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.