ahogy anno az Up együttes (?) énekelte volt. Semmi komoly tragédia, csak apró bosszúságok.
Az állásinterjúval kezdődött. Ugyebár ők hívtak engem, és nem én jelentkeztem. Ebből következően felbosszantott, hogy (10 perces váratás után) azzal kezdte a nőszemély, hogy meséljek magamról, pedig még asse tudtam, ő kicsoda, és mi a fészkes fenének rángatott ide. Aztán azt is megtudtam, de abban sem volt köszönet, mert a hölgy látszólag nagyon ráért, és igen bő lére eresztette a mondanivalóját. Azzal zárta, hogy "röviden ennyi", képzelem, mi lett volna, ha részletesen akarja...
Majd elém tett egy személyiségtesztet és 2 db próbalfeladatot egy laptopban, és magamra hagyott. Beleolvastam, és igen komoly exceles számításokat meg 15-20 perces ppt prezit kellett készítenem a 12 sheetből álló exceles adatállomány alapján. Mindezt egy óra alatt, mert mondtam, hogy addig érek rá (tekintve a várakoztatás meg a bő lé), a hölgyike szerint "belefér". (Gondoltam, akkor nem tökéletes megoldást várnak, hanem a gondolatmenetemre, logikámra kíváncsiak - nem jól gondoltam, mint utólag kiderült).
5 percig csak ültem és kurvaanyáztam magamban, hogy mit képzelnek ezek, majd pont ráérek, majd eszembe jutott O, aki hasonló (motiválatlan) helyzetben egy müzliszeletes cégnél azt eszelte ki, hogy amennyit csak bír, bezabál az elé helyezett termékmintákból, majd futólépésben kimenekül. De én (is) csíra vagyok, meg elém nem is tettek semmi ehetőt (csak a polcon láttam némi Nescafét), úgyhogy megcsináltam a feladatokat abban az 1 órában, ahogy tudtam.
A hölgyikének nem tetszett, hogy nem vesztem el a részletekben, gondolom, arra számított, hogy estig étlen-szomjan koptatom majd a billenytűit, úgyhogy hamarosan szélnek ereszett egy "majd értesítünk" búcsúval. A szeméből azt olvastam ki, hogy "lófaszt a seggedbe".
Utána mentem O-hoz az Alles Wellnessbe, ahogy megbeszéltük. Ő már a taposógépen izzadt. Mikor elkezdtem mesélni neki karrierem újabb lépcsőjét, hirtelen zöldre vált arccal kiszaladt (rosszul lett, vagy ennyire unalmas volt a sztori). Úgyhogy haza is ment, nem jött össze a közös edzés. A szaunában egyedül hallgattam a hamburgban élő lány tapasztalatait a kinti fitnessbérlet-árakról, meg arról, hogy Gibraltárban fontban adják a fizetést (épp nagyon nem érdekelt).
Ezután felmentünk kocsonyát vacsizni az ősökhöz, akik összecsomagolták a kaját azzal, hogy EGYÜK MEG OTTHON, MERT ELFOGYOTT A KENYERÜK.
Ráadásul épp a Cuba Gooding Jr.-os kutyás film megy. Mégiscsak tragédia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.