Ma roppant szórakozott voltam reggel. Lekéstem a hévet, átnyargaltam a buszhoz, annak is integettem. Majd rájöttem, mégse késtem le a hévet, mert az még az előző volt. De mire visszafutottam volna, tényleg lekéstem volna, így megvártam a buszt, ami száz perc múlva jött, és rossz helyen szálltam le róla. Különös öröm ilyenkor savanykás dohányszagú férfiakhoz préselődni a járaton, lehet, hogy ez zavart meg a leszállás helyének megfelelő kiválasztásában.
Meg talán az, hogy O nekem adta az mp3 lejátszóját (vett magának ócsó ájpodot N.Y-ban, és volt olyan kedves, hogy a régi kütyüt átruházza rám), és nem tettem rá másik zenéket, úgyhogy kedvemre váltogathattam a Blümchen megamixet az A-Teens megamixszel, meg volt Fresh Boogie Nights is (amit imádok, olyan bájosan hamiskás, ráadásul tájszólással énekli a "csók" szót, mikor az a sor van, hogy "szabad a csók is"). Tényleg vicces zenék. Úgyhogy mire helyet foglalhattam a székemben, már túl is voltam a napom élménydúsabbik felén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.