Hát eljött. Mostanában úgy várom a hétvégéket, mint a messiást. Zombi fáradtságot érzek. Ráadásul felmond a kisfőnököm, ez átrendezi az erőviszonyokat, fogalmam sincs, milyen irányba. Az is lehet, hogy menesztenek, mert eddig ő volt az, aki kiállt értem (a tulaj hobbija, hogy hangulatának megfelelően fejeket hullaszt). Vagy jobban járok, mert az ő dolgait is csinálnia kell valakinek, amíg be nem töltik a helyét. Mindegy, már kezdem megszokni a változás állandóságát. Valahogy úgyis lesz.
Éljen Harry Potter.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.