Egészen úgy érzem magamat, mintha egy fémfazekat tettek volna a fejemre, és kalapáccsal ütnék azt ritmikusan. Lázasan mérem a lázamat is, de láztalan vagyok, pedig nekem attól teljesedik ki a betegségtudat. Amikor közvetlenül forró tea fogyasztása után teszem a számba a lázmérőt, akkor sikerül feltornászni 37-re, de ez a maximum.
Mindenesetre sanszos, hogy holnap itthon maradok, mert tényleg szarul vagyok, és ilyenkor hajlamos vagyok hárpiaként viselkedni, amit a kollégáknak nem kell feltétlenül megtudniuk (elég, ha Barátnőm mindennapjait édesítem meg).
Úgyhogy hamarosan befekszem az ágyba és tea után kiáltozom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.