Azon gondolkodtam ma, hogy szép lassan egyre kevesebbet viselek el az emberektől. Nem sértődöm meg vagy ilyesmi, csak egyre kevesebb ember megy át a "rendszeren", mármint a szűrőn. És ezt egyre inkább fel is vállalom. Például a tegnapi interjúztató csávónak is egész nyugodtan ki mertem mutatni az ellenszenvemet. És egyáltalán, sokkal többször mondom meg a frankót. Ez jó, mert kiállok végre magamért. Sajnos sokáig azt hittem, az a jó, ha mindenki szeret, és mindig kedves-aranyos vagyok. Aztán a megfelelési kényszer sokat csökkent, ahogy egyre jobban a felszínre került a melegség-téma. Ez sokat komolyít meg öregít az emberen, de lehet, hogy nem kell mindent ide visszavezetni. Magam sem tudom, mindenesetre időben le kell állítani ezt a folyamatot, mielőtt még rigolyás, kiabálós öreg nénivé válok.