13 évesen olvastam először. Utána sokáig nem vettem más könyvet a kezembe, hogy nehogy ezt "elfelejtsem". Aztán újraolvastam még vagy kétszer, és kiváncsian vártam a filmet, de nem számítottam sok jóra. Meglepődtem, mert a film ugyanazt a lúdbőrözést váltotta ki, mint anno a könyv.
A tünde-cuccok a kedvenceim. Sokat adnék egy olyan finom anyagú köpenyért, amin levél alakú csat van, és megkóstolnám a lembast is (a könyvben valamiért dőlt betűvel szedték ezt a szót).
És Gandalf a legjobb arc.
Meghatározó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.